Nincs is hangulatosabb dolog egy nyári délutánon vagy estén, mint a frissen főtt, gőzölgő kukoricacső, amit jólesően vajba forgatunk, majd roppanósan beleharapunk. Édes, szaftos, nyárias – minden ízében a gyerekkorunkat idézi. A legtöbben azonban úgy készítjük, ahogy anyáinktól, nagymamáinktól láttuk: víz, só, cső bele, főzés, és kész is. Csakhogy ez a módszer nem mindig hozza ki a kukoricából a maximumot – sőt, sokszor épp ettől lesz száraz vagy túl kemény.
Van azonban egy sokkal kifinomultabb, mégis pofonegyszerű módszer, amivel a kukorica minden alkalommal selymes, puha és édeskés lesz. A titok nyitja: ne sóval kezdjük, hanem tejjel és cukorral! Lehet, hogy elsőre furcsán hangzik, de amint megkóstoljuk a végeredményt, minden kétségünk elszáll.
A sós víz ugyanis – bár kézenfekvő – pont az ellenkező hatást váltja ki, mint amit szeretnénk. A só megkeményíti a szemeket borító vékony héjat, így a kukorica nem tud igazán megpuhulni, szaftossá válni. Ha viszont cukorral és tejjel főzzük, akkor a szemek puhák, selymesek, már-már krémes állagúak lesznek, és a természetes édességük is sokkal jobban érvényesül. Ez a trükk még a pár napos kukoricacsöveket is újjáéleszti.
Így készítsük el lépésről lépésre a tökéletes főtt kukoricát:
Egy nagy fazékban vizet forralunk. Amikor már gyöngyözni kezd, hozzáadunk két evőkanál kristálycukrot és két deci tejet. Ezután mehet bele egy evőkanál vaj, ami még lágyabbá és aromásabbá teszi az egészet. A megtisztított kukoricacsöveket beletesszük ebbe a finom, enyhén édeskés fürdőbe, majd 8–10 percig főzzük közepes lángon, fedő nélkül. Ha letelt az idő, a tűzről levéve még 5 percig a lében hagyjuk, hogy igazán átjárják az ízek.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
