A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elvileg ezt a szétszabdalt rendszert váltja fel egyetlen, folyamatosan működő központtal. Nemcsak egy ügy büntetőjogi oldalát vizsgálhatja, hanem a teljes vagyoni útvonalat is: honnan indult az állami pénz, melyik vállalkozáson vagy alapítványon haladt keresztül, milyen szerződéssel igazolták a felhasználását, majd kinél kötött ki.
Az Országgyűlés sürgősségi eljárásban tárgyalta a T/357-es előterjesztést, amelynek sarkalatos részeihez a jelen lévő képviselők kétharmados támogatása kellett. A döntés jelentőségét az adja, hogy a hivatalnak nem egy-egy látványos intézkedésnél kell megállnia, hanem a szerződésektől a kedvezményezetteken át a végső vagyonelemekig kell követnie a pénz útját.
A korrupciós ügyeknél a közvélemény rendszerint azt kérdezi, ki kerül börtönbe. Az állam szempontjából azonban legalább ilyen fontos, hogy mi történik az eltűnt vagyonnal. Egy több tízmilliárdos ügyben kevés vigasz, ha évekkel később elítélnek valakit, miközben a pénz külföldi számlákon, magántőkealapokban, ingatlanokban vagy egymásba ágyazott vállalkozásokban tűnik el.
A büntetőítélet ugyanis nem tölti vissza automatikusan az államkasszát. Az új hivatal nevében ezért szerepel hangsúlyosan a vagyonvisszaszerzés. A cél nem pusztán a felelősök megnevezése, hanem az is, hogy az állam igényt jelentsen be a jogellenesen megszerzett vagy közpénzből felépített vagyonra, majd ezt az igényt a bíróság előtt is végigvigye.
Ez különösen érzékenyen érintheti azokat a konstrukciókat, amelyekben az állami pénz időközben magántulajdonná változott. Szállodák, alapítványok, médiacégek, magántőkealapok és külföldi érdekeltségek egész rendszere kerülhet vizsgálat alá.
Az új intézmény valódi jelentőségét nemcsak a hatásköre, hanem a politikai befolyás elleni védelem is adhatja. A szabályozás célja, hogy az elindított eljárásokat ne lehessen félretenni azért, mert a vizsgálatok időközben túl magasra érnek.
Ez nem jelenti azt, hogy a hivatal korlátlan hatalmat kap. Intézkedéseinek jogszerűségét bíróság előtt ellenőrizni kell, az érintetteket megilleti a jogorvoslat és az ártatlanság vélelme, a vagyon elvonásáról pedig nem politikusnak, hanem jogilag ellenőrizhető eljárásnak kell döntenie.
A függetlenség nem azt jelenti, hogy senki nem ellenőrzi az intézményt. Azt jelenti, hogy a kormány sem mondhatja meg neki, kit ne ellenőrizzen. Ez lesz a rendszer valódi próbája: könnyű kemény hivatalt építeni az előző kormány ügyeinek feltárására, de sokkal nehezebb olyan intézményt létrehozni, amely öt vagy tíz év múlva a jelenlegi hatalom embereivel szemben is ugyanolyan kérlelhetetlenül jár el.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
